Kós Károly találó megállapítása:
"A múlt század közepétől már nemcsak a városi, úgynevezett céhes
központokban (Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Marosvásárhely),
hanem a falusi fazekasközpontok majd mindenikében (Etéd,
Küsmöd, Atyha, Szolokma, Makfalva, Barcaújfalu, Bereck,
Nagyajta) készítettek díszes és mázas edényeket, míg
parasztedényekkel a lakosságot jóformán két nagy központ látta el:
a Hargitától nyugatra Korond, keletre pedig Csíkmadaras. Míg a
korondi fazekasok pirosra (vörösre) égetett parasztedényeket
(fazekakat, korsókat, tálakat) készítettek, a madarasiak jellegzetes
terméke a fekete edény volt."
Így tehát a korondi fazekasság történetének mindmáig talán legnagyobb
vízválasztója a múlt század végén, a XX. század elején a mázas edények
térhódításával kezdődött. A korábbi feljegyzések, kimutatások alapján szinte
napról napra nyomon lehet követni a vörösbe égetett parasztedényekről való
fokozatos áttérést a mázas edényekre.
Ez az óriásbokály minden Korondi jellegzetességet magában hordoz: mázas, fekete, kék-fehér-bordó színekkel túlsúlyban.
Magassága: 30 cm
- Hagyatékból -
