Tautner Ilona javaslatai a karádi hímzésminták alkalmazásához
A fennmaradt ingmintákból, valamint az 1870-es évekből megmaradt pacalos párnahéj díszből következtethetők ki a népi motívumok használatának szabályai. Tautner Ilona újraalkotott mintáihoz újabb öltéstechnikákat is kidolgozott. Ilyenek a "csatoslik" és a "rozmaringszár". Tautner Ilona tudta, hogy hol alkalmazhatja úgy ezeket a technikákat, hogy a motívumok ne veszítsék el jellegzetességüket. Amennyiben ragaszkodunk az eredeti népi hímzéshez, akkor az alábbi íratlan szabályokat be kell tartani.
Minden népi hímzésnél igazodni kell annak mintáihoz, eredeti formájához, öltéstechnikájához. Amennyiben saját ízlésünkhöz, elképzelésünkhöz formáljuk, elveszíti eredetiségét, így már nem képviseli azt a tájegységet, ahonnan származik.
A minták megmutatják, hogy mit lehet változtatni rajtuk úgy, hogy ne veszítsenek eredetiségükből. Ha nincs megfelelő érzékünk hozzá, akkor másoljuk le a mintákat.
A karádi minták csík formában készült, összefüggő hímzések voltak. Ezért egy-egy mintát kivenni, feldarabolni nem lehet. Például nem lehet egy szívet kiemelni a szíves mintasorból, és egy terítő sarkába hímezni. Párnát, futót, függönyt könnyű vele díszíteni, mert többféleképpen variálható.
A "burítás" mintával együtt lehet használni a "nyak", a "pöcik", stb. mintákat, vagy a "darázsolással" és a "subrikával" együtt is lehet készíteni.
A szögletes terítők esetében meg kell tervezni a sarkok mintáit, úgy, hogy összeolvadjanak azzal a mintával, amelyikhez terveztük. A kerek formájú terítőknél is fontos az előretervezés, de ezek elkészítése egyszerűbb, mint a szögleteseké.
A "bükkfaleveles" mintánál az ékek végén lévő kis "szőlőfürt" helyett lehet tenni egy likat, vagy háromszög alakban likakat, de akkor az összesnek a vége így fejeződjön be. Lik helyett laposöltéssel egy kis "pettyet", vagy hármat is lehet hímezni. A levéllel készült ékek végét egy levéllel is be lehet fejezni akkor is, ha a likakkal körülvett ékek vége likakkal van befejezve. De ha likat használunk, akkor az ékek végét levéllel nem lehet befejezni.
Több mintánál lehet találkozni "levelekből" vagy "likakból" kialakított kis kerek virággal. A "bükkfaleveles" mintánál ezt ne használjuk. Ide még búzaszem sem tehető díszítésnek.
Az "esőcseppes" mintánál nem szabad változtatni.
Az "esbötűs" mintáknak több változata is ismert. Amelyikben nincs búzaszem, ott a két "S" forma között kétfelé hajló, "rozmaringág", a közepén egy, vagy több "lik" látható. Ebben az esetben a "likak" helyett búzaszem is hímezhető.
A "gyűszűs" mintánál ahol sorban vannak a "gyűszűk", a közepére hímezhető egy búzaszem, vagy a "cakk" mellett lévő "likakból" kialakított virág helyett is lehet búzaszem.
A "korsós" mintánál a korsók közötti oldalrészen található egy "lik", és két "levél". Ide lehet hímezni három "levelet" is, vagy a "levelek" helyett három "likat".
Apró mintánál ne alkalmazzunk "csatoslikat", oda nem való. Kicsit nagyított mintánál viszont jól mutat, de ott is csak módjával.
A "romaringszárat" (Margitöltés) Tautner Ilona párnánál és terítőnél alkalmazta. Párnánál a szélesebb és keskenyebb minta közé használható a "darázsolás" helyett. Ha a terítőnél a befejezés huroköltés volt, ettől 4-5 mm-re helyezhető el 2 mm széles vonalban a "rozmaringszár".
Tautner Ilona alkalmazta még a "bagófejes" és a "kerekes" mintát, de ezeket férfiingekre nem hímezték. A XIX. század elején főleg női vállkendők és ünnepi zsebkendők díszei voltak. Ezekből nem maradt fenn eredeti mintadarab. Az alkotó csak a szájhagyományra hagyatkozhatott. A "bagófejes" mintát csak terítők, függönyök széleire használták. Ez a minta a mezőkövesdi legények körteformájú fehérhímzéses díszítményére emlékeztet.
A "kerekes" mintát főleg párnákra és terítőkre hímezték. A boldogi fehérhímzés nagy körformájára emlékeztető motívum.
....
- részlet A karádi fehérhímzés Tautner Ilona gyűjtése c. könyvből, melyet közread: Lepenye Józsefné Hótay Blanka. -
- Címlapfotón a Karádi Hímzőkör munkai láthatók. -