Szabadrajzú hímzések lepedővégeken

A szabadrajzú, döntően laposöltéssel készült hímzés a matyóknál a múlt század első felétől terjedt el. A hímzéssel díszített textíliák legnagyobbrészt lepedővégek voltak, kezdetben kendervászon, később pedig - a lepedőfiókok - gyári angin, illetve gyolcs alapanyagra készültek. 

A díszítmények mintái és szerkezeti elvei országszerte ismertek: virágtövek, rozetták, madarak, spirálok, hullámindák. A kompozíció azonban már helyi jellegű, az országszerte használt minták helyi elnevezést is kaptak. A hullámindát "folyókának", vagy "vízfolyásosnak", a rozettát "rózsának", a virágtövet "bukornak", a spirált pedig "macskafarknak" nevezték itt. Jellegzetes helyi motívum a "cipe", mely egyes szerkezetekben még virágcserépként szerepel, máshol viszont már levélként jelenik meg, valójában egyszerű tulipán.

Szakaszos szerkezetű, szabadrajzú hímzések

Tengelyeket és átlókat hangsúlyozó motívumcsoportok ismétlődése

Cserépfaluból sok szép szálánvarrott öltéssel készült párnavéghímzést ismerünk. .... A hímzés középső, szélesebb mezőre, és alsó-felső peremdíszre való taglalása közeli rokonságot mutat a szálánvarrott hímzésekkel. A hízés piros pamutfonállal, szélesebbre öltött, színén-visszáján egyforma száröltéssel készült, kör alakú mértanias motívumait is körkörösen öltött száröltés tölti ki. A középső mező díszítménye szakaszos szerkezetű, ismétlődő motívumcsoportokból áll. 

Egy középső, nyolc szirmú rozettából négy irányban, a vízszintes és függőleges tengely mentén kettős spirálban végződő, körformájú virágmotívumot tartó szár indul ki. Szintén a középső rozettákból ágazik ki az átlós tengelyek mentén haladó négy szár, ezeken is spirálok vannak. Ilyen spirállal díszített szárak alkotják a háromágú virágtöveket is a párnavéghímzések peremdíszén. Ez a minta egyedisége ellenére is kapcsolódik a tájegység hímzőkultúrájához. 

Bogácsról származik az a lepedővéghímzés, amelyet szerkezete alapján az előbbi párnavégmint közeli rokonának tarthatunk. Ez a hímzés szintén szélesebb középmezőre és az azt alul-felül lezáró virágtöves peremdíszre tagolódik. Piros és kék színű pamuttal varrták, a hangsúlyosabb piros mellett a kék szín azonban csak kontúrozásra, az egyes motívumok formájának kiemelésére szolgál. A középső mező szintén szakaszos szerkezetű, benne kétféle motívumcsoport váltogatja egymást. Az első közepén négyszirmú virág van, belőle az átlók mentén bimbóban végződő négy leveles ág indul ki. A vízszintes és függőleges tengely vonalában négy szív ékelődik a négy leveles ág közé. A második motívumcsoport közepén szintén egy négyszirmú virág áll, négy oldalán pedig ék alakú motívumok találhatók, Ez eredetileg valószínűleg tulipán lehetett, egy másik mintaváltozaton ugynais ezen a helyen tulipán szerepel. Ezt a mitívumcsoportot négy sarkán négy szív zárja le. 

A hímzés változatos öltésekkel készült. A mezőket elválasztó csík közepén kék láncöltéssor, annak két oldala pedig piros huroköltéssor, hármas, ferde irányú hurokcsoportokból. A nagyobb felületű motívumokat piros laposöltés tölti ki, majd láncöltés kontúrozza. A legtöbb motívumot ezután még a sajátos ferde, ék formájú huroköltéssor keretezi. A predísz virágtövének kis virágait huroköltéssel varrták, a középső szívforma kontúrja is kék láncöltés, közepén pedig kék tűzőöltéssor halad. 

Közép-Borsod helymegjelöléssel került a Déry-gyűjteménybe az a lepedővég, amely a bogácsinak közeli mintaváltozata, feltehetően szintén Bogácsról származik. A fődíszítménysort itt csak felülről zárja le peremdísz, alsó részén csak csík fejezi be a mintát. Az is feltételezhető, hogy az alsó peremdíszt már nem varrták ki, tehát befejezetlen maradt a minta. A középső mező mind mintájában, mind azok kidolgozásában egészen közeli rokona az előzőnek. A peremdísz mintája már nagyobb eltéréseket mutat. Rajta a középmezőhöz hasonlóan kétféle motívumcsoport váltakozik: tulpán két oldalán egy-egy bimbóval, valamint egy kétágú leveles ág közé illesztett leveles szív. E mintaváltozat öltései, illetve az öltések alkalmazása is hasonló az előző lepedővéghez, csupán az ék formájú huroköltések itt nem ferdén állnak. 

E bogácsi lepedővéghímzéseket a többféle öltés alkalmazásával való, aprólékos kidolgozás, és a két szín sajátos egyensúlya jellemzi. Figyelemre méltó továbbá a jellegzetesen "tüskés", rajzos hatást adó csoportos huroköltés alkalmazása. 

Mezőkövesdi koszorús-rozettás lepedővégek

A szakaszos szerkezetű hímzések közé sorolhatók a koszorús-rozettás lepedővéghmzések is, amelyeket a legrégibb, már matyó hímzéstípusnak tarthatunk. Helyi elnevezése is van ezeknek a mintáknak, a kövesdiek "cipés", vagy "cipés-madaras" mintaként ismerik. Motívumai a spirálok, rozetták, leveles ágak ugyan országszerte ismertek a régi stílusú mintákban, e motívumok mintává való rendeződése és kidolgozása azonban már egyedi, helyi jellegzetesség. 

A "cipésnek" nevezett lepedővégek kompozíciója szabályos és zárt, a minta mértaniasan elrendezett szabadrajzú motívumok ismétlődéséből áll. A minta nem tagolódik ugyan egyértelműen több mezőre, hangsúlyosabb főmotívumokat és keskenyebb peremdíszt azonban itt is elkülöníthetünk. A főmotívum a rozetta, melyet koszorúszerűen leveles ágak, és spirálok fognak körbe. A peredíszt pedig alul-felül egy vonal adja, amellyel a minta kívánalmai szerint szakaszonként térkitöltésül hurkot formáltak. Erre páros cipék és kis rozetták épülnek. A főmotívumsor és a peremdísz azonban a mintában nem válik szét egymástól, sőt, egymást kiegészítve egy szerves kompozíciót alkot. A peremdísz kis rozettáinál ugyanis ágak indulnak ki, ezek találkoznak a középső, nagyobb rozettából kiágazó hasonló motívumokkal. 

A rozettás lepedővéghímzések a XIX. század első felében készülhettek. E mintatípus általános elterjedtségét és kedveltségét bizonyítja, hogy nagy számban, és sokféle változatban maradtak fenn. Korábbi változatnak tekinthető, ahol a rozetták kisebbek, a belőlük kiinduló koszorúszerű leveles ágak még száröltéssel jelöltek. A láncöltéses száron (a későbbi pettyek helyén) élére állított, kis négyszögek csoportja van. A rozettákat láncöltéssel varrták körül, majd nyolcasöltéssel töltötték ki. A láncöltés itt még domináló öltésforma, a vonalak, szárak, spirálok ezzel készültek. 

Egy másik változatban a láncöltés már a spirálok, szárak és a mintát alul-felül lezáró hurkos-, valamint zegzugvonal kivarrására szorult vissza. A rozettákból kiinduló leveles ágak száröltéssel készültek, vonalas jellegűek. Száröltéses küllők töltik ki a rozetták közepét is, melyet leöltések fognak össze csillaggá.

A rozettát körülölelő leveles ágak hangsúlyosabbá válását tükrözi aza minta, ahol ezek már kiszélesedő száröltéssel készültek, így a levelek testebbé, foltszerűvé váltak. Itt a rozetták kontúrozása is száröltéssel készült, abba töltötték bele a felületet kitöltő nyolcasöltéseket. Érdekes változat .... a kicsi és nagy rozettákból kiinduló ágak. Körkörösen varrt huroköltéssel töltik ki a nagy pettyeket, és ezt láncöltéssor veszi körül. Mezőkövesden "tyúkszeműnek" nevezték ezt a motívumot. 

... a rozettákhoz és a "cipékhez" hasonlóan a kis köröket is nyolcasöltéssel, helyi néven "törtöltéssel" varrták ki. 

... azonos szerkezetben új motívumok is megjelennek. A szélső hurokvonal itt eltűnt, a minta szélén található kisebb rozetták között pedig stilizált virágos ágon álló madárkák vannak. A madarak vonalas jellegűek, körvonalukat kék láncöltéssor adja, belül pedig zegzuglánc tagolja. A madarak lábánál íves, virágos ág van, amely érdekes, rajzos csillagmotívumra hajlik rá. 

Az előzőekhez viszonyítva jóval szélesebb és zsúfoltabb az a minta, amelyen már megjelennek a később általánossá váló, szabadon komponált matyó hímzés motívumai is. A rozetták közepébe önnálló motívum, a "matyó csillag" került, a rozettákból kiinduló leveles ágak már hangsúlyosan, koszorúszerűen ölelik körül a főmotívumot, a levelek gömbölyűbbé váltak, "matyósabbak". A minta szélén párosan álló "cipékből" páros "cserlevél", jellegzetes matyó levélmotívum indul ki, a kis négyszirmú virágmotívumhoz pedig "matyó tulipán" kapcsolódik. Térkitöltésül, elszórtan páros levélkék, és magányos pettyek szolgálnak. A minta szerkezete és a főmotívumok ugyan a régiek, de a kompozíció zsúfoltabbá, foltszerűbbé, és egyben merevebbé vált. Leegyszerűsödtek az öltések is, a hímzéshez már csak lapos- és száröltést alkalmaztak. 

Szakaszos és hullámindás szerkezetű rozettás minták

Egy szentistváni lepedővégen a minta mérete eltér a megszokottól, hosszú tervezésű. A hímzésen nagyméretű rozetták, és nagy, testes madárpárok váltakoznak egymás fölött. A rozettákból kétoldalt kétágú szár indul ki, ezek azonban asszimetrikusak. A felfelé induló, rövidebb végén bimbószerű motívum van, a lefelé hajló, hosszabb száron pedig tulipán található. A levelek helyén spirálok ülnek. A nagyméretű madarak szárnya, lába és farka majdnem egyforma testes, szinte virágsziromszerű. A hímzés jellemzője a láncöltés gyakori alkalmazása, ezzel varrták a szárakat, spirálokat, és dupla, kék és piros láncöltéssor kontúroz minden minden nagyobb motívumot. A rozetták közepén, valamint a tulipánon pedig megjelenik a bogácsi lepedővégeken megismert ék formájú huroköltéssor. 

Különleges mintaváltozatnak tekinthetjük a másik, szintén Szentistvánról származó lepedővéghímzést is. Motívumai, öltései az előzőnek rokonai, az eltérő szerkezet azonban alapvetően más mintát eredményez. Az eddigi, szakaszos elrendezésű szabályos motívumegységek ismétlődéséből álló mintákkal szemben ez a lepedővéghímzés egy másfajta, de szintén általánosan elterjedt kompozíciós rendet tükröz. 

A minta alapja az erőteljes hullámvonal, ennek íveibe illeszkednek a főmotívumok, a hatszirmú rozetták, és ehhez igazodik a kisebb, térkitöltésül szolgáló elemek elhelyezkedése is. A rozettákra felül tovább épül a minta, leveles ágon álló, szembe néző madárpár formájában. Az öltések alkalmazása közeli rokonságot mutat az előző madaras lepedővégmintával. A láncöltést itt is kontúrozásra, vonaldíszek kivarrására, sőt, a laposöltéssel kitöltött nagyobb felületen az öltések lefogására is használták. A hangsúlyos hullámvonal kivarrásánál, de kisebb motívumoknál is visszatér az ékformájú huroköltéscsoport. Rozettamotívumok hullámvonalba komponálásának tiszta változata egy egyszerű bogácsi lepedővégminta, amely kisméretű motívumokból álló, egyszerű kesekny csíkminta. Mellékmotívumként csak a rozettákból kiinduló spirálok és a ferde irányú hurokültésekből kialakított kis forgók szerepelnek. A mintát alul-felül laposhímzéssel varrt fogazásos csík zárja.

A hullámvonalas szerkesztésű rozettás mintalátványosabb, aprólékosabban kidolgozott változata szintén bogácsi eredetű. A háromszoros láncöltéssel készült hullámvonalat két oldalán pettysor keretezi, az ívekbe illeszkedő, nagyméretű rozetták már kezdenek "rózsává" válni. Szirmaik szabálytalanabbak, elkülönülnek egymástól, közülük levélkékben végződő szárak indulnak ki. A minta külső oldalán is pettysoros szárak keretezik a rozettákat, végükön külön kis "matyó tulipán" ül. A mintát alul-felül láncöltéssorok két oldalára varrt laposöltéses fogazott csík zárja. Az egész hímzés szabályos szerkezetű, de térkitöltésül sok benne a kisméretű mellékmotívum.

A pamuttal hímzett mintaváltozatok mellett meg kell említeni a főmotívumok szerint ide tartozó, hasonló szerkesztési elvet tükröző, de nem pamutszállal, hanem szűcsselyemmel, illetve gyapjúfonállal készült lepedővéghímzéseket is. 

Szentistvánon "madaras-rózsás" hímzésnek nevezték azt a mintát, ahol a rozettákat, spirálokat, madarakat különféle szerkezeti változatokban rendezték mintává. A Mezőkövesden piros-kék hímzés itt kiszínesedett, sárga-barna-lila-kék-zöld színösszetételben, osztott szűcsselyemmel varrták. Ismerünk közöttük koszorús, szakaszos elrendezésű változatokat, de két sorban, sűrűn egymás mellé helyezett rpzettasoros mintát is, melyet csak a középre illesztett madarak sora tagol. Megjelenik a színes szűcsselyemmel varrott szentistváni lepedővéghímzéseken a hullámindás szerkezet is. 

Szentistván mellett Bogácson is jellegzetes helyi változatokban éltek tovább a mezőkövesdi központú rozettás, "cipés" hímzésminták. Itt színes gyapjúszállal készült a hímzés, kontrasztszínekkel, narancssárga, vörös, kék, zöld, lila színekkel. Szerkezetbeli sajátosságaként pedig az egymás mellé helyezett, változatosan díszített, színezett nagy rozetták sorát tekinthetjük, melyet leveles ágak koszorúja, madárpárok, és tulipánok kísérnek. 

Virágtöves szerkezetű hímzések

Szerkezetük szerint a korai matyó szabadrajzú vászonhímzések külön csoportját alkotják azok a lepedővégminták, ahol a díszítményt virágtövek egymás melletti sora adja. A virágtövek szimmetrikus felépítésű, általában ötös osztású motívumegységek. A rajtuk elhelyezett rozetták rendszerint kétféle nagyságrendűek, a két alsó nagyobbat harmonikusan egészíti ki a kisebb, hangsúlytalanabb rozetta a közbülső szárakon. A tőnél az ún. cipék még szinte edényt, vázát, virágcserepet formáznak. Az egyes virágtövek között madárkák ülnek. Az arányosan felépített virágtöveken a piros szín dominál, mellé a kevesebb kék csak kiegészítésként járul, a hangsúlyban visszafogott elemeknél, valamint a motívumok főbb vonalait emeli ki. A virágtöves minták általában ritkán díszítették magukban a lepedőszéleket, koszorúba foglalt rozetták sorával díszítve.

A virágtöves lepedővéghímzés a régi típusú vászonhímzésekre jellemző rajzos jelleget tükrözi. Az ötágú virágtő levegős, szárai hosszúak, azt a kacsok mellett kis cipék is díszítik. A mezőkövesdi minta érdekessége, hogy rajta dús, leveles ágak több változatban is megjelennek. Páros leveles ágak indulnak ki a rozettából, de szív formába hajolva önálló mellékmotívumot is alkotnak a virágtövek fölött és a csúcson ülő rozetta két oldalán, valamint a virágtövek között is, térkitöltésül. Leveles ágakból alakított koszorún áll a madárka is. Ezek a leveles ágak teszik tömörebbé, és zártabbá az egyébként levegős, rajzos mintát.

Egy másik mintaváltozaton az ismert motívumok tömörebb elrendezésben alkotják a virágtövet. Nagyobbak lettek a rozetták, a szárakon sűrűn sorakoznak a spirálok, levelek, a virágtöves motívumcsoport így foltszerűbbé, hangsúlyosabbá vált. A minta érdekessége, hogy a lepedővég felső részén a virágtövek között magányos "matyó-rózsák" töltik ki a teret. 

A harmadik virágtöves mintaváltozaton a rozetták mellett itt is megjelennek a matyó rózsák, a cserleveles ágak, bimbók, a térkitöltő, új stílusú matyó hímzés motívumai. A háromágú virágtő szárát levélsor keretezi, a csúcson ülő rozettát is nagyméretű, lendületes, leveles ág koszorúzza. A díszítmény tömörebb, zsúfoltabb és foltszerűbb, a többféle mellékmotívum is a térkitöltést szolgálja. Átmenetet jelent ez a díszítményváltozat a szabad térkitöltésű lepedővéghímzések típusához.

Szabad térkitöltésű, új stílusú hímzések

A pamuthímzéses matyó lepedővégek szabályos szerkezete az 1870-es évektől egyre zsúfoltabbá válik, a mértanias szerkesztési elvek a háttérbe szorulnak. A régi stílus szabályos motívumai mellé egyre több motívum átkerül a szűcs- és szűrhímzésekről is. Ezek a nagyobb méretű, változatos formájú rózsák, dús, leveles ágak lassan háttérbe szorítják a "cipés-madaras" kompozíció motívumait. Alapvető változást jelent ez a díszítő igényben és szemléletben. Az íróasszonyok a díszítendő lepedőfiók felületét egységenként kezelve, szimmetriát és ismétlést félretéve, szabadon töltik ki a teret. 

A különböző módon tagolt, nagyméretű virágmotívumok, rózsák szabálytalanabbak, olykor naturális részletezésre törekszenek. Ezeket a hangsúlyos, néha tenyérnyi nagy motívumokat leveles ágakkal, indákkal próbálják összekapcsolni, kompozícióvá fűzni. Bár semmiféle mértanias szabály, szimmetria nem köti meg a tervező kezét, bizonyos rendező elveket leolvashatunk ezekről a mintákról. Egy középső, sokszor meg sem rajzolt, csak képzeletbeli tengelyt, vagy főmotívumot szinte mindig felismerhetünk a kompozícióban. Az innen jobbra-balra kiinduló, látszólag tetszőlegesen kanyargó leveles ágakon elhelyezett virágmotívumok között hangsúlybeli ritmust érezhetünk. Nagyobb, látványosabb, és kisebb rózsák váltogatják egymást. Ha nem is pontos megfelelésben, de hasonló motívumok szerepelnek a minta jobb és bal oldalán is. Ezeknek a hangsúlyosabb motívumoknak a mindkét oldalon való ismétlődése is rendezi a szerkezetet, belső egyensúlyt ad a díszítménynek. Ezt a szabálytalan, de mintává összeálló szerkezetet keskeny alsó és felső peremrész szegélyezi a lepedővégeken. Ez a virágtövekből, leveles ágakból, bimbóból álló keskeny perem még inkább összefogja, és lezárja a díszítményt. 

A szabad térkitöltésű pamuthímzéses matyó lepedővégek leggyakoribb motívumai a következők: "matyó rózsa", "szívrózsa", "akáclevelű rózsa", "cserfás rózsa", "szűcsrózsa", "szűrrózsa", "pávaszemes rózsa", "csillag", "tulipán", "pávafarkú tulipán", "rozmaring", "szűcsgally", "szekfű", "árvácska". A fantázianevek, a hasonlító jelzők mind a naturális ábrázolásra törekvést tükrözik.

Az 1870-es évektől a lepedővéghímzéseken a pamutfonalat háttérbe szorítja a színes szűcsselyem, és a "belinának" nevezett gyapjúszál. A díszítmények kiszínesedésével párhuzamosan a hímzések sokszor olyan zsúfolttá válnak, hogy a díszítendő felületet teljesen betöltik, sz egész lepedővéghímzés egyetlen színpompás folt. 

- részlet Fügedi Márta: Mezőkövesd és vidéke hímzései II., Szabadrajzú hímzések c. könyvéből - 

Kövess bennünket a Facebookon is!