Hódmezővásárhelyi hímzések újravarrása - gyakorlati útmutatóval

Az 1920-as években a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) keretében néhány lelkes asszony és kézimunkatanár foglalkozott a magyar népi hímzés hagyományainak megismertetésével, és a kor ízlésének megfelelő kézimunkák és népi hímzések tanításával. ... Ettől az időszaktól kezdve indul meg a hódmezővásárhelyi hímzés tudatos újraalkotása. Eleinte csak a saját maguk részére varrnak a tanfolyam résztvevői, majd fokozatosan terjed el a vásárhelyi hímzés varrása az iskolákban, és párhuzamosan kereskedelmi célokra is. Budapesten a Rákóczi téri Nőipariskola Kézimunkatanár képzőjében, a Szegedi Polgári Iskola Tanárképzőjében - az oktatási tervben 1930-as évektől kötelező a vásárhelyi hímzés tanítása.  

A régi vásárhelyi hímzések alapanyaga kenderből szőtt házivászon. Ezt évtizedeken keresztül az ún. kressvászonnal, vagy bélésvászonnal pótolták, melynek alapanyaga pamut és len keveréke. Az 1970-es évektől áttértek az ugyancsak pamut és len összetételű, nyers színű hímzővászon alkalmazására, melynek kikészítése - kevesebb a keményítőtartalma és finomabban kidolgozott - kedvezőbb az előzőeknél. A nyers színű vásznak mellett használatos a filc és a bársony. A hímzőfonal a szokásos árnyalatokban ismertetett gyapjúfonal. A mi hímzések motívumvilága, a mustrák szerkesztése, az öltéstechnikák alkalmazása visszaadja a régi hímzések varázsát. A mai hímzések már nem másolatok, mint ahogyan az 1940-es években sem voltak azok, hanem újravarrások. .....

Az íróasszonyok,  varróasszonyok alkotómódszere legjobban faragókhoz, vagy mesemondókhoz hasonlított, hiszen ahányszor kezükbe vették a ceruzát, vagy a bicskát, vagy mesélni kezdtek, mindig újat alkottak, mindig másképpen mondták-rajzolták-faragták ki elképzeléseiket, ugyanakkor a létrejövő alkotást a faluközösség teljes egészében a sajátjának tekintette. A mai, egyéni tehetségek kibontakozását csak úgy érthetjük meg, ha tudomásul vesszük, hogy a nép díszítő művészetét nem egy névtelen alkotó közösség hozta létre. A hímzéseket tervező íróasszony mindig alkalmazkodott a közösség ízléséhez, de tőle telhetően igyekezett egyéni tehetségét is érvényre juttatni. A hódmezővásárhelyi hímzéseket tervező asszonyok a XVIII. században is néha szükségét érezhették annak, hogy alkotásaikat szignálják. Így maradt fenn a "Varga Mari" és a "Kristo" minta.

A vásárhelyi hímzésminták elnevezéseinek egy része paraszti meghatározásra utal: gránátalmás, rózsás, félrózsás, poharas, kelyhes, rózsás-kelyhes, Kristó Erzsók, vagy kerek tulipános, Varga Mari minta, tulipános, templomcifrás, pillangós, pávaszemes, és madaras minták. ... A múzeumi gyűjteményekben a madaras és a pávaszemes minta nem szerepel, de az 1940-es években közölt vásárhelyi hímzések rajzai között már szinte általánosan ismertté válik a madaras mustra. 

A hódmezővásárhelyi hímzések felújítói javarészt a műtárgy-szerű precizitással történő másolásra törekedtek, és nem vették észre, hogy a múzeumi gyűjteményekben lelhető könnyed vonalú rajzok hogyan merevednek meg a túlzott precizitásra való törekvéstől. Sárosi Mihályné és tanítványai munkásságán érezzük elsőként, hogy nem törekednek a műtárgy-szerű másolásra, és hasonlóan valahai elődeikhez, az azonos mustrát könnyedén írják újjá.

A vásárhelyi hímzés eredendően kizárólag a felvetett ágyak párnavégeit díszítette. ... Néhány alkalmi kísérlet volt a párnavéghímzések perzsa és szövött szőnyegintájának alkalmazására 1906-ban, 1941-ben, az 1960-as években, és jelenleg is. További elmélyült kutatást igényelne a vásárhelyi szűcsmesterség, és a takácsmesterség motívumanyagának dokumentálása, varrása, szövése.

Bízunk benne, hogy Hódmezővásárhely kortárs művészetében a jövőben méltó elismerésre talál újravarrott, alkotott hímzéskultúrája.A mai népi iparművészek hivatalos alkotók. Nem kötik őket a régebbi kis közösség - a saját múltjukból igyekeznek meríteni, és minél több újat létrehozni. Napi tervezőmunkájukkal tisztelegnek Kiss Lajos emléke előtt, aki 1960-ban a Hódmezővásárhelyi Népművészeti Szövetkezet házavatásán nagy szeretettel biztatta őket a vásárhelyi hímzés újravarrására. 

Gyakorlati útmutató

A hódmezővásárhelyi hímzések mai, lakást díszítő textiljeink között rangos helyen szerepelnek. A minták szerkezete a gyapjúfonallal dolgozott fekete, vagy drapp-barna-rózsaszín-bordó-világoskék-középkék árnyalt színek változatos felhasználásukat teszik lehetővé. Alkalmazhatjuk teljesen modern környezetben, de régies stílusú lakásokban is bármilyen jellegű iparművészeti, vagy népművészeti tárgyak környezetében.

Sokszor elegendő egy-egy jellemző motívum ügyes elhelyezése a díszítendő darabon. A hódmezővásárhelyi hímzésekből készülhet díszpárna, falvédő, terítő és függöny. Szinte már szabályként ismerjük, hogy lehetőség szerint, ha lakásunkat hímzésekkel, szőttesekkel díszítjük, akkor a bútorokat bevonó textil ne legyen mintás. 

A díszpárnáknak célja, hogy egy-egy élénk színfolttal gazdagítsák a berendezést. A párnákat ne helyezzük el mértanilag pontosan, és ne hasson túlzsúfoltnak. Ugyanabban a szobában alkalmazhatunk a hódmezővásárhelyi hímzés mellett hangulatában hozzáillő egyszínű szövetből, bársonyból készülteket is. A párnák eldolgozásánál ügyeljünk arra, hogy ne szegélyezzük zsinórdíszítéssel. 

A terítők elhelyezésénél érvényesüljön a bútor eredeti szépsége. Sokszor elegendő, hogy a terítő rövidebb széleit díszítsük, vagy a közepét, és a szélmegoldásokra is gondoljunk, figyelmesebben. 

A falvédőknek kettős célja van: gyakorlati haszna a fekhely fölötti falrész védelme, és díszítő jellege. A falvédő szélessége ne haladja meg a 60-70 cm-t, hossza a fekhelyt kövesse. Szélére ne tegyünk rojtot. A minta elhelyezésénél elsősorban a paraszti használatban alkalmazott felvetett ágyak lepedővégeinek hármas csík megoldását javasoljuk, de ha kevésbé munkás darabot szeretnénk elkészíteni, kiemelhetünk egy-egy jellemző motívumot is. 

Fényelzáró függöny készítésére is alkalmas, ha valaki nagyobb munkadarabot akar készíteni, mert alkalmazhatók a nagyobb motívumok vastagabb alapanyagra. A fényelzáró függönynek nemcsak sötétítő szerepe van, hanem dekoratív hatású. Lehetőséget ad a szoba formájának, a falfelületek arányának korrigálására. A hímzés mintájának tervezésénél keskenyebb és szélesebb csíkok ritmikus váltogatását javasoljuk, pl. vízszintes irányban.

A hódmezővásárhelyi szőrhímzések alapanyaga kender, vagy lenvászon volt, gyapjúfonallal kivarrva. A mai alapanyagok közül a kender-, vagy lenvásznat, esetleg más jellegű kézimunka-vásznakat javasolunk, de az alkalmazás szerint készülhet más alapanyagokon is. 

A minták felépítése nem alkalmas túlzott kicsinyítésre, mert elveszíti a hímzés sajátos, a régi stílusú magyar hímzésekre emlékeztető jellegét. Előfordulhat a hódmezővásárhelyi hímzés mai alkalmazásánál, hogy a hímzésmintát le kell kicsinyíteni, vagy meg kell nagyobbítani, mivel a rendelkezésünkre álló alapanyag, vagy fonal vastagabb, illetve vékonyabb a kelleténél, s így a kiválasztott mintát át kell alakítanunk. (A lerajzolt minta külső pontjait befoglaljuk egy négyszögbe, amit aztán tetszés szerint egyenlő, kisebb négyzetekre osztunk fel, és a kis négyzeteket megszámozzuk. A szükséges méret szerint a nagyítás két-háromszoros, a kicsinyítés egyszeres lehet. Ezután az előbbihez hasonlóan hálózatot készítünk, de ennél a négyzetek oldalát a szükséges méretnek megfelelően kisebbre, vagy nagyobbra vesszük. A négyzeteket ugyanolyan sorrendben megszámozzuk, mint az eredeti rajzon. Megnézzük, hogy a minta vonalai hogyan haladnak át az eredeti négyzet minden egyes hálózatán, s annak megfelelően rajzoljuk bele a nagyított, vagy kicsinyített ábrahálózatba is.)

Öltéstechnikák:

A hódmezővásárhelyi szabadrajzú hímzések nagyobb motívumai hamis laposöltésekkel készülnek. A nagyobb gránátalmák, rózsák, tulipánszerű virágokat egy-egy színnek gazdag árnyalatával készült hamis laposöltéssorok tagolják, kiegészítő öltések a hamisan csavart öltés, a száröltés, és a kalászöltés. A hímzések szegélyezésénél a huroköltés és a keskeny horgolt szegélysor, az ún, pikózás a kedvelt, de javasolnánk a kézzel varrott csipkeszegélyt is. 

A laposöltés a legegyszerűbb hímzőöltés. Irányának és az öltések egymáshoz való helyzetének változtatásával sokféle laposöltésfajta ismert. Az egyszerű laposöltés készítésekor a tűvel felszúrnak az anyag színére, egy másik ponton pedig leöltenek az anyag visszájára. A két beszúrási pont között a kelme felületén simán fekvő fonal képezi az öltést. Az öltések képzésénél nem szabad nagyon megfeszíteni a fonalat, mert összehúzza az alapanyagot. 

Hamis laposöltésnél az első, egyszerű laposöltés után a vízszintesen tartott tű hegyére egy-két fonalat vesznek fel az alapkelméből, és visszafordulva az első öltés kezdőpontjához, a leszúrással egyidejűleg a tű hegyére ismét egy-két fonalat felvéve visszafordulnak. A munka menete jobbról-balra halad. Az öltések az anyag színén párhuzamosak, a hímzés tehát laposöltés hatású. Az anyag visszáján apró, vízszintes öltések jelzik, a minta körvonalait. Ezt a felület kitöltésére alkalmas öltésfajtát a fonallal való takarékoskodás hozta létre. Lazasodratú, vastag fonallal való hímzésre alkalmas, mert szétterülve jól fedi az anyagot. Ezzel az öltéssel készülnek a virágmotívumok középöltései: tulipán, rózsaközép, gránátalma, szív, stb. 

Bélelt laposöltéssel készül a pont, és a rózsák sziromleveleinek közepe. A virágformák, indák, levelek, kontúrvonalak hamisan-csavart öltéssel készülnek. Kacskaringóknál a fonalat megsodrás után öltik le, eltérően a száröltéstől. 

A száröltésnél nem sodorjuk meg a fonalat. Egyszerű laposöltés után úgy öltenek le, hogy a tű hegye visszanyúljék az előző öltés feléig. Ott szorosan az öltés mellett szúrják fel a tűt, és ismét olyan hosszan öltenek előre, mint az első öltésnél. A szorosan egymáshoz simuló, egyforma hosszú öltések sort alkotnak. Vonalak kivarrására, és hímzett felületek körülvarrására alkalmas. A munka menete jobbról-balra halad. 

A kalászöltés a kettős szalagöltésre, alkalmazására emlékeztet. Csík hímzésre alkalmas öltés. Amikor a laposöltés az előző öltés felénél hosszabban nyúlik vissza, meredekebb öltésekből álló sor keletkezik. Csík hímzésére alkalmas. 

Az elkészült munkadarabok szegélyezésére a huroköltést, a csipkeöltést, és a horgolt szegélysort javasoljuk. 

Huroköltés: A fonal hurkolásának módja és a leerősítés helye alakítja ki a különféle huroköltésfajtákat. Öltésképzésnél nem szabad a fonalat nagyon megfeszíteni, mert ezeknek az öltéseknek a zömét a fonal lágy ívelése jellemzi. Az egyszerű huroköltésnél munkakezdéskor a tűt az alapanyag szélétől a készítendő öltéssor szélességében megfelelő távolságra függőleges irányban leszúrják, és a mozdulat folytatásaként a leöltés helyével egyvonalban leszúrják az anyag szélénél. Öltés közben bal kézzel a fonalat balról-jobbra, a tű hegye alá vezetve kihúzzák a tűt. Ügyelni kell arra, hogy a képződött hurok simán, de ne lazán feküdjön az anyagon. Az egyik végükön egymásba kapcsolódó öltések mélysége és sűrűsége az alapanyaghoz igazodik. Díszöltésként, szövetszélek eldolgozására, vagy felületkitöltésre használják. Az öltések különféle csoportosításával változatos mintájú, hurkolt sor képezhető.

Csipkeöltéssel is tetszetős szegély készíthető, ha megfelelően erős fonallal készül, a hálózata sűrű, akkor nemcsak szép, hanem tartós is. Sárközben alkalmaztak régen az ingujjak szélére ilyen szegélyt. Kettős huroköltésű csipkeszegély varrásánál fölülről szúrnak le a szegélybe, a szegély szélén előbukkanó fonallal tovább haladunk, ismét beöltünk, a második beöltésnél a fonalat azután elvezetjük az anyag széle mellett húzódó fonal felett, ezzel elkészül az első hurok. Ezután a fonalat visszafelé vezetve, felülről lefelé beöltünk az előbbi hurok második öltésébe, és a fonalat áthurkolva távolabb ismét leöltünk az anyag szélébe, és ezzel rögzítjük a második huroköltést. A munka menete balról-jobbra halad. 

Horgolt szegélysor/Pikó: a pikót a csipkék illetve a vászon és szövetanyagok szegélyéül alkalmazzák. Készítésénél 4-5 levegőszemet horgolnak, és az első levegőszembe visszaöltve egy rövid pálcikával befejezik a pikót. A horgolás alapelemei: a levegőszem - minden horgolás kezdőszeme, nagy szerepe van a likacsos mintáknál, és a sorváltásnál. Képzése munkakezdéskor: a fonal végétől 3-4 cm-re, a bal kéz ujjai között fogott fonalat a jobb kézben tartott horgolótűvel felhajtják a tűre, és a képzett hurkon áthúzzák a fonalat. Minden további levegőszemet úgy képeznek, hogy egy-egy felhajtást áthúznak a már tűn lévő hurkon. A láncszem hosszabb a levegőszemnél, akkor alkalmazzák, amikor valamelyik szem felett akarnak tovább haladni: a tűt beszúrják az alapszembe, ráhajtják a fonalat, és azt az alapszemen és a tűn lévő hurkon egyszerre húzzák át. A rövid pálcika képzésénél a tűt beszúrják a szembe, és a tűre felhajtott fonalat húzzák át a szemen, a tűn így két hurok lesz, ismét felhajtják a tűre a fonalat, és azt egyszerre húzzák át a tűn lévő két szemen. A rövid pálcikákból álló sorok váltásánál egy levegőszemet kell horgolni. 

- Részlet Varga Marianna: Hódmezővásárhelyi Hímzések c. könyvéből. Kiadja: Hódmezővásárhelyi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Kiadás éve: 1981. - 

Kövess bennünket a Facebookon is!