Díszítmény, szerkezet, és jellemző motívumok a Bükkalja szálánvarrott vászonhímzésein
Ez a csoportosítás, bár mesterséges rendszerezése a megközelítőleg egyidőben élő hímzésféleségeknek, de a minta és szerkezet alakulására, a szerkesztési elvek, a díszítő igény és ízlés változására tanulságos példákkal szolgál. Nyomon követhetjük így a mértanias mintaszerkezet bonyolultabbá válását, az egyszerű, áttekinthető mintaváz tagolódását. Azt a folyamatot, amely a sokféle járulékos díszítmény beiktatásával, a felületek apróbb részletekbe taglalásával, a minta zsúfoltabbá, részletezővé válik, úgy azonban, hogy a szerkezeti hasonlóság, a szemléletbeli rokonság minden darabon felismerhető.
... A keresztszemes öltésforma különböző változataival készült hímzéseket az öltés kötött lehetőségeiből és a minták eredetéből adódóan a mértanias, ismétlődő motívumok, a szabályos szerkezet és az ebből adódó szimmetrikus kompozíció jellemzik.
Mezőkövesdről és Tardról származnak az ismert példányai annak a lepedővégtípusnak, amelynek díszítményszerkezete mintapéldánya lehet a dél-borsodi keresztszemes hímzéseknek. A díszítmény három mezőből áll, a fődíszítménysort alul-felül peremdísz fogja közre, és zárja le. A középső mezőt sarkaikkal az élükre állított érintkező négyszögekből álló hálózat tölti ki, ebbe a szerkezeti alapba illeszkednek a díszítő motívumok, ezen a típuson a csillagok. Bár nem látunk a mintán függőleges és vízszintes tengelyeket, azok képletesen mégis jelen vannak. A hímzés peremdíszét pedig háromágú kis virágtövek sora alkotja, melyek keskeny, keresztszemes csíkon állnak. Ez a mintázat ugyan független a főmintától, de mégis harmonikusan kiegészíti azt. Az egész díszítményt egyszerűség, levegős, és szabályos szerkezet jellemzi. Szabatos példája ez a minta a tiszta mértani megjelenítésnek. Gyakori szerkesztési elv ez a keresztszemes hímzéseknél, ismerjük változatait az ország minden részéből. Sok példányon megjelenik, a dél-borsodi hímzéseken is, tömörebb, vagy levegősebb megfogalmazásban, olykor csak a főmotívumot hangsúlyozva, máskor másodlagos díszítményekkel is kitöltve a díszítendő felületet.
Ez az átlós hálózat adja a szerkezet alapját azokon a Tardról származó lepedővégeken is, melyeken a négyzetes hálóba állított tulipán a főmotívum. E típus különböző változatai már a díszítmény tagolásának igényét, a szerkesztési elvek hangsúlyozását mutatják. Egyik darabon a szembefordított tulipánokból új, látványosabb tükörmotívum alakul ki, más változaton viszont a vízszintes szimmetriatengely hímzéssel való hangsúlyozásával, olykor egyenesen tömörebb, szőttes-hatású keresztszemes mintasor betoldásával módosítják az alapszerkezetet. Ezeknél a változatoknál a tiszta, mértanias mintaformálást már újabb, inkább a látványosságra, a díszítettség fokozására törekvő díszítményrészek beiktatása kezdi háttérbe szorítani.
A hálózatos alapszerkezetben, mintavázban is megfogalmazódó mértani mintaszerkesztési elvek élnek tovább, módosult formában azon a díszítménytípuson, melyben a zegzug vonal önnálló életre kel, leveles ág formájában főmotívummá válik. Ezt a motívumot a Bükkalján "eperlevélnek" vagy "cseresznyelevélnek" nevezik, a hímzések döntő többségén megjelenik, jellemzőnek tekinthetjük tehát. Az "eperleveles" motívumnak sokféle szerkezeti megoldása és mintabeli variánsa ismert a lepedővégeken, vászonsurcokon. A sokféle változatból azonban leolvashatók bizonyos szerkesztési elvek, a mintaváltozatokon nyomon követhetjük a szerkezet bonyolultabbá válását, a mértanias díszítményeket lassan felváltó naturálisabb motívumokat. Mindez a dszítő igény és ízlés változásait is tükrözi ezen a vászonhímzésen.
Az "eperlevelet" tartalmazó díszítmények közül legegyszerűbb változatnak azt tekinthetjük, amikor a mintát az egy pontból kétfelé ágazó eperleveles ágak sora alkotja. Az ilyenfajta díszítmény szerkezetében még őrzi az átlós mintavázat, rajta azonban új, már nem mértanias díszítmények jelennek meg. Ezt az eperleveles sort a minta alapjának tekinthették a hímzők, erre építkezett tovább a hímzés, vált dúsabbá a díszítmény, a díszítendő vászonnemű funkciójának és az alkotók igényeinek megfelelően. Ezt az eperlevélsor alapot felfelé nyitott szerkezetnek tekintve a díszítményt felfelé lehet növelni, dúsítani. Egy Cserépfalun készült kalácskendő hímzésén az "eperlevelek" csúcsán madarak ülnek, máskor szívvel, rozmaringággal díszítik azt, és megjelenik itt a máshol főmotívummá váló "almás" (gránátalma) minta is.
Az átlókat hangsúlyozó mértanias szerkezet az alapelve annak a díszítményváltozatnak is, amikor az eperlevél párok szembefordításával jönnek létre a motívumegységek. az így kialakuló "eperleveles" motívumokat mint egyetlen ismétlődő elemet azonban többféle változatban megvalósítva ismerjük a hímzéseken. Bizonyítja ez a hímzőasszonyok egyéni ötleteit, alkotó fantáziáját, mellyel a közösség által ismert és a hímzőgyakorlatban általánosan alkalmazott kintát mégis egyéni módon használják fel. Az eperleveles motívumegységek egyes darabokon összeérnek, így zárt csíkdízsítményt képeznek, melynek váza tulajdonképpen az élére állított négyszögekből létrejövő átlós szerkezet. A cserépfalusi kalácskendőn a minta folyamatossá tételét, az összetartozást hangsúlyozza az, hogy az egyes egységek közeibe még csillagok is illeszkednek, hogy tömörtsék a díszítménysort. Az ilyenfajta díszítményszerkezet közeli rokonságot mutat a dél-borsodi szőttesek azerkezetével, mintakincsével egyaránt.
Más változatokon, így egy Tardon készült vászonsurcon az "eperleveles" motívumegységek viszont egymástól különállva alkotják a díszítménysort. Szinte a tagolást hangsúlyozza az is, hogy az "eperlevelek" itt tömörebbek, dúsabbak, az eperlevélcsoportok csaknem bokorszerűvé válnak. E motívumegységből kialakított újabb mintaváltozatnak tekinthejük azt a kompozíciót, amelyet egy tardi komakendőn találunk. Ezen a keresztszemes csík hímzésével ki is hangsúlyozzák a minta vízszintes tengelyét, az eperlevélcsoportokat pedig mintegy lánc-szerűen hímzik fel erre a szimmetriatengelyre. Párja ennek az a változat, egy szintén tardi surcon, amikor viszont a függőleges tengelyt teszi hangsúlyossá a hímzés, sőt, egy félmotívumnak az eperleveles bokor fölötti megismétlésével függőleges irányban meg is nyúlik a szerkezet, és ismét új kompozíció jön létre.
A mintaszerkesztésben már új szemléletet jelenthetett, amikor az "eperleveles" páros ágak az "almás" motívum köré rendeződve jelennek meg. Főként a tardi keresztszemes hímzéseken látunk példákat erre a szerkezeti változatra. Egy bonyolultabb motívumegység alakul így ki, aprólékosabbá válik a minta, a dszítő igény egyre inkább eltávolodik a mértani merevségtől. Ennek a mintavariálási folyamatnak utolsó állomása az a mintaváltozat, amelyen az "eperleveles" ágak már mind a négy oldalról közrefogják az "almás" motívumot. Egy körben zárt, új, szimmetrikus motívum jön így létre, amelyet a későbbi kompozíciók alapegységének tekinthetünk. Ezek az egységek olykor egymástól izoláltan ismétlődve adják a díszítménysort, máskor szorosan egymás mellé hímezve folyamatos zárt mintát alkotnak, amelynek tömörsége, átlós hangsúlyai ismét szőttes-szerűek.
A fenti két jellegzetes dél-borsodi motívum mellett gyakran szerepelnek a csillagok és a madarak a díszítmény részeként. Sokszor ugyan csak tárkitöltésül szolgálnak a főmotívumok mellett, de olyan hímzéseket is ismerünk, amelyen a leghangsúlyosabb, illetve kizárólagos díszítmények.
Az átlókat hangsúlyozó mintavázba komponált csillagos minta a bogácsi, cserépfalusi, tardi szőttesek egyik legkedveltebb mintaváltozata. Ezek a minták visszatérnek a legkülönbözőbb hímzésdíszeken is, gyakran egész közeli rokonságot mutatva a szőttespárjukkal. Keresztszemes kézelőhímzések egyik leggyakoribb díszítő motívuma az a csillagos változat, amely mint keskeny, tömör csíkdíszítmény, közeli rokonságot mutat a szőttesekkel. Nagyobb felületet betöltő keresztszemes hímzésen is találunk azonban példát arra, hogy a hímzésen nemcsak a szőttesdísz motívumait, hanem annak ritmusát, a díszítő sorok tagolását is közeli rokonságban érezzük. Egy tardi kalácskendő szabályos, szép szekesztésű hímzésdíszének feltűnő vonása, hogy itt a három mezőre osztott díszítményben a középső mező a legkeskenyebb, tömör, mértanias mintacsík. Erre a díszítményegységre, mint tükörtengelyre, készült alul-felül a szélesebb, hangsúlyosabb peremdísz: csillagot két oldalról közrefogó madarak, melyeknek hátvonalával párhuzamosan, átlós irányban eperleveles ág következik. A két összeérő eperleveles ág ismét csillagot fog össze, de ez már csak félmotívum, a minta szélességébe ugyanis már csak ennyi fért bele.
A csillagok önnálló díszítményegységbe rendezése, a középső mezőbe helyezve, több vátozatban is szerepel a dél-borsodi vászonhímzéseken, elsősorban a párnavégek három mezőre osztható díszítményein. Ezek a mintavariánsok példát és egyben fázisokat mutatnak a hálózatos szerkezet hangsúlyozására, illetve lassú funkcióvesztésére és háttérbe szorulására. A bemutatott, legtisztább mintaváltozaton, egy tardi lepedővégen a középmezőt egy kék színű, átlókkal hangsúlyozott, piros csillagsor alkotja, alsó és felső peremedísze eperleveles, páros ágak sora. Egy cserépfalusi párnavégen a középmező már kiszélesedik, a csillagsorhoz alul-felül még egy félmotívumból álló sor társul. Ezt a mechanikus, egy motívum ismételgetésével kialakított mintát a kék színű, átlós vonalak hangsúlyozása fogja össze. Egy harmadik cserépfalusi párnavég hímzésén viszont már eltűnik ez a vonalas hálózat, a csillagok monoton ismétlődéssel töltik ki a dszítmény középső mezőjét.
Az átlós mintaváz feltűnik viszont másfajta motívumokkal megfogalmazott keresztszemes mintákon is a dél-borsodi vásonhímzéseken. Cserépfalun kedvelt volt a "makkosnak" és "cserlevelesnek" nevezett minta hímzett és szőttes változatban egyaránt. Ezeket a kedvelt elemeket szabályos, világos szerkezetbe rendezve találjuk meg a Cserépfaluból fennmaradt szálánvarrott párnavéghímzéseken, de lepedővégeken is. Szép pédája, egy tiszta pirossal hímzett cserépfalusi párnavég, amelyen a "cserleveles" ágak átlós irányban elhelyezve állnak, de a mintaegységet kiegészítették még a vízszsintes és függőleges tengely mentén elhelyezett négy "makkos" motívummal is. Így még szabályosabbá, és egyben teljesebbé válik ez a díszítmény. Ennek az elhelezési elvnek, tehát az átlók mellett a függőleges és vízszintes tengelyt is hangsúlyozó komponálásnak változatait más motívumokkal is megtaláljuk. Tulipánok, szegfűs ágak, szíves motívumok hasonló elrendezésével kialakított díszítmények is találhatók.
A főmotívumként szereplő csillagok hímzésváltozataiban másfajta mintaalakítási tendenciát is felismerhetünk e tájegység keresztszemes hímzésein. Az egymás mellett sorakozó csillagok közötti teret olyan módon igyekeznek kitölteni és tagolni, hogy az egyes csillagok szinte kazettaszerű kis keretet kapnak, és különválnak. Gazdag változatban él ez a forma a kézelőcsíkokon, de a párnavégek nagyobb méretű, hangsúlyosabb középmezőjében is. Talán ezt a mintaváltozatot tekinthetjük közbülső állomásnak azon az úton, amelyben az egyes csillagok valóban önálló, díszes, zárt motívummá válnak szét a csíkszerkezetből. Például szolgál erre a "mézeskalácsnak" nevezett csillagos minta. Figyelemre méltó azonban, ... a mézeskalácsos csillagokkal telihímzett párnavégen az is, hogy az öt sorban ismétlődő csillagok már nem pontosan egymás fölött helyezkednek el, hanem az egyes sorokban egy fél motívumot eltolódva követik egymást. Így a minta tengelye már nem egyenes, hanem zagzug-vonal, amelynek íveibe ékelődnek be az egyes motívumok.
Szintén hullámvonal a mintatengelye annak a cserépfalusi párnadíszítménynek is, amelynek középső mezőjét fél oldalra dűlő, ún. Bourbon-liliomok sora díszíti. Ez a hullámvonal egyben tükörtengelye is a díszítménynek, csupán a minta alsó felén a liliomok eltolódva helyezkednek el. Ezért másfajta megjelenés van a minta alsó és felső része között. Hullámindába komponált gránátalmasor alkotja a párnavéghímzés peremdíszét is. A peremdíszként szereplő hullámindás gránátalmasor önálló díszítményként is megjelenik a lepedővégeken, különböző szabályos szerkezetekben elhelyezve. A hullámvonalas gránátalmasort kétoldalt egyforma kis motívumokkal kiegészítve zárt csíkszerű kompozíciót kapunk, más változatban két hullámindás sor tükrös szembefordításával jön létre szabályos díszítmény.
Madárkákat gyakran találunk ugyan a vidék keresztszemes hímzésein, de önállóan, mint kizárólagos díszítményt csupán néhány darabról ismerünk. Egy tiszta piros színnel készített, három mezőre tagolt cserépfalusi párnavégen különleges társításban tuljadonképpen háromféle madár jelenik meg együtt. A középső mezőt egy irányba vonuló, nagy méretű, részletesen kidolgozott madarak sora alkotja, közöttük virágtövek állnak. A madarak hátán szintén madarak ülnek, de szemben a nagyokkal, ezek csak néhány vonallal vannak jelezve. A peremdíszen is virágtövet közrefogó, de egészen más rajzolatú madarak állnak. Ezek már kevésbé méltóságteljesek, darabosabbak, esetlenebbek.
A csillagok, madarak és szívek, amelyek gyakori elemei a dél-borsodi vászonhímzéseknek, a tardi kézelőkön és kékfestő surcokon érik el a legnagyobb változatosságot, különböző mintakompozíciókban, rendkívül sokféle társításban.
Végül külön csoportba sorolhatjuk azokat a hímzéseket, melyeknek felfelé nyitott kompozíciójú díszítményein a virágtő, a virágkosár a főmotívum. E virágkosaras díszítményeknél is nyomon követhető a részletezésre való törekvés, a motívumok naturálisabbá válása, ahol az egyszerű, szinte mértanias virágtövektől a zsúfolt virágcsokorig, virágkosarakig találunk változatokat.
A dél-borsodi keresztszemes vászonhímzések díszítésbeli sajátosságaként emelhetjük ki azt, hogy a főmotívumokat hordozó leghangsúlyosabb díszítményrész mellett általában sokféle, keskeny csíkminta, díszítőöltéssor is megjelenik. Az álló szerkezetű mintáknál az egész díszítménynek mintegy talpát, alapját jelentik ezek a keskenyebb díszítősorok, a zárt kompozícióknál a vízszintes tengelyre is szimmetrikus mintáknál pedig tagolják és lezárják a díszítményt. Sokféle subrikasor, általában fehér, de néha színes fonallal kivitelezve, emellett tűzőöltéses zegzugvonalak, keskeny csíkban való szálbeszövések, láncöltéssor, továbbá keskeny keresztszemes csíkminták , közöttük leggyakrabban ún "fejeslánc" adják a főminta környezetét, és egyben tagolják is a díszítendő felületet. Mellettük azonban már gyakoriak a már hangsúlyosabb, látványosabb mintát hordozó, szélesebb mintacsíkok is, melyek legtöbbször egy-egy motívum szabályos ismétlődései, de a fődíszítményhez ezek sem kapcsolódnak szervesen. Csillagok, "herelevelek", rozmaring, szíves-madaras, Kossúth-bankós minták a leggyakoribbak. Ezeknek a hangsúlyosabb csíkmintáknak legközelebbi rokonai a kézelőhímzések, melyeket a ráncos ujjú, női vászoningvállakon viseltek. Ismereteink szerint a kézelőket még akkor is viselték, amikor ezek a díszítmények a lepedővégeken, párnahajakon már nem éltek, és a vászonsurcok díszítményei is újabb divatúvá váltak.
Az álló szerkezetű díszítmények legfelső mezőjében néha előfordul újabb, szabadabb, a minta szerkezetétől idegen díszítmények betoldása is. Ezeket olykor utólag, a minta felfrissítésére divatosabbá tételére hímezik bele a már kész és használt mintába. Legtöbbször csak szervetlenül illeszkedik bele az új motívum a minta egészébe, annak egységét, szabályos ritmusát sokszor meg is bontja. Ezek az új motívumok általában naturális virágcserepek, csillagok, de találunk közöttük egyházi jelképeket is. A hímzések gyakran bizonyos információkat is tartalmaznak. Különösen a surcokon volt általános, a múlt század második felétől a minták közé, illetve fölé beiktatott monogramm, vagy évszám.
Végül külön figyelmet érdemel ennek a hímzéscsoportnak a szőttesekkel való rokonsága, melyre az elemzés során többször utaltunk. Mind a főmotvumok, mind az ezekből létrehozott legjellemzőbb szerkezetek felismerhetők a tájegység szőttes kulturájában is. A szőttesekkel való szemléletbeli rokonságot mutatják továbbá az egyes mezők, díszítménysorok szélességének, valamint ahangsúlyos mintasorok és mezőket elválasztó keskeny csíkdíszeknek az arányai, ritmusa is. Adalék a kétfajta textildszítmény rokonságához az is, hogy a keresztszemes hímzéssel készült vászondíszítményeken sok mintában a hímzés szomszédságában beszövéses elemeket, csíkokat találunk. Ezek a beszövések olykor, pl. az "eperleveles"-"almás" minták között éppen azt a célt szolgálják, hogy a mintaggységeket összekapcsolják, a díszítményeket zártabbá, csíkszerűbbé, ezzel szőtteshatásúbbá tegyék.
- részlet Fügedi Márta: Mezőkövesd és vidéke hímzései I. szálánvarrott vászonhímzések c. könyvéből. Kiadja: Népművelési Propaganda Iroda, 1971. -