Az 1920-as években a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) keretében néhány lelkes asszony és kézimunkatanár foglalkozott a magyar népi hímzés hagyományainak megismertetésével, és a kor ízlésének megfelelő kézimunkák és népi hímzések tanításával. ... Ettől az időszaktól kezdve indul meg a hódmezővásárhelyi hímzés tudatos újraalkotása. Eleinte...
Dél-Alföldön, Szeged vidékén, Hódmezővásárhelyen és Kunságon, Karcagon, Kunmadaras, Mezőtúr vidékén az 1900-as években kezdődött meg a "szőrös párnavégek" iránti érdeklődés. ... 1904-ben, Kiss Lajos Emlékezéseiben olvassuk:
A Gödöllői Járás falvaiban - Szada, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Nagytarcsa, Csömör, Zsámbok - fehér és színes hímzéssel, horgolt szegélycsipkével díszítették elsősorban az öltözéküket, továbbá az ágyneműt (párnavégek), és a háztartásban használatos egyéb textilneműket (zsebkendő, stb.).
Ez a csoportosítás, bár mesterséges rendszerezése a megközelítőleg egyidőben élő hímzésféleségeknek, de a minta és szerkezet alakulására, a szerkesztési elvek, a díszítő igény és ízlés változására tanulságos példákkal szolgál. Nyomon követhetjük így a mértanias mintaszerkezet bonyolultabbá válását, az egyszerű, áttekinthető mintaváz tagolódását....
A közismert matyó szabadrajzú hímzőkultúrát megelőzően és azzal egyidőben a dél-borsodi Bükkalján más jellegű, de szintén magas színvonalú, többféle technikával megvalósított hímzéstípus élt egymás mellett. Egyidőben ez a sokféleség nem meglepő a jelesebb hímzővidékeken, így Kalotaszegen és a Sárközben is mindíg több technika, és több hímzőstílus...
A szabadrajzú, döntően laposöltéssel készült hímzés a matyóknál a múlt század első felétől terjedt el. A hímzéssel díszített textíliák legnagyobbrészt lepedővégek voltak, kezdetben kendervászon, később pedig - a lepedőfiókok - gyári angin, illetve gyolcs alapanyagra készültek.
Buzsák díszítőművészete a hímzés mellett a fafaragásban is megmutatkozik. Három hímzésfajtát alkalmaznak: a vézást, a boszorkányost, és a rátétes (vagy bécsis) hímzést. Fafaragásnál pedig karcolást, spanyolozást, illetve domborűves faragást készítenek.
A kalocsai népi díszítő művészet jellegzetes ágai: a fazekasság, a fafaragás, a bútorfestés, a pingálás (falfestés), a hímzés és a viselet.
A fennmaradt ingmintákból, valamint az 1870-es évekből megmaradt pacalos párnahéj díszből következtethetők ki a népi motívumok használatának szabályai. Tautner Ilona újraalkotott mintáihoz újabb öltéstechnikákat is kidolgozott. Ilyenek a "csatoslik" és a "rozmaringszár". Tautner Ilona tudta, hogy hol alkalmazhatja úgy ezeket a technikákat, hogy a...
A vidékeket jellemző díszítőelemek a motívumok, melyek tájegységenként igen változatosak. A magyar nép alkalmazza épületein, ruházatán, használati, és dísztárgyain. Rajzolja, szövi, hímzi, faragja, festi és mintázza, más és más szokások szerint, melyek a nép ösztönéből, a díszítés iránt kifejlett, veleszületett érzékéből erednek.
